Gyermekvonatok: a holland-magyar barátság nagy mérföldköve
A történelemkönyvekből megismertünk néhány, országok közti legendás barátságot vagy épp ellentétet. Tudjuk, hogy például az angolok nem mindig voltak a franciák pajtásai, vagy hogy voltak idők, amikor a magyarok igencsak szoros barátságban álltak a lengyelekkel. A holland-magyar kapcsolatokról nem sokat hallunk, azonban van néhány olyan közös pontja a magyar és a holland történelemnek, amelyről érdemes szót ejteni – és Hollandiában élő magyarként még a szívünket is megmelengeti. A történet amelyről szó van egy éveken át tartó humanitárius akció, melynek keretein belül Hollandia az első világháború után közel 29000 rászoruló magyar gyermeket látott vendégül és nyújtott nekik meleg, biztonságos otthont legalább négy hónapon keresztül.
A megszülető gondolat
Az első világháború különbözőképpen érintette Európa országait. Néhány országnak, többek közt Svájcnak, Belgiumnak és Hollandiának is sikerült semlegesnek maradnia, így megmenekült a háború borzalmaitól. Magyarország nem a szerencsések oldalán állt, hiszen a vereség után nem csak a területei kétharmad részét veszítette el, de súlyos gazdasági és morális problémákkal is küzdött. A mindennapi megélhetés többek közt az élelmiszerhiány miatt igen nagy kihívássá vált, amelyet az is tetőzött, hogy a háború számtalan férfit, kenyérkeresőt, családfőt elvett a hátországban maradt családoktól.
A Nemzetközi Vöröskereszt kezdett segítő akcióba és szervezett gyűjtést a semleges országokban – így Hollandiában is. Az érkező ruhákból, gyógyszerekből, élelmiszerből álló ellátmány sorsa azonban bizonytalan volt a Magyarországon még mindig uralkodó háborús helyzet miatt. Így született meg a gondolat Hollandiában: ahelyett, hogy a segélycsomagokat küldték volna Magyarországra, a leginkább segítségre szorulókat – a gyerekeket utaztatták ki és fogadták be az erre jelentkező családok.
A kezdeti bizalmatlanságtól a századik vonatig
Az akcióban részt vevő holland családok egy-egy magyar, gyakran alultáplált, rongyokban járó két és tizennégy év közti gyermeket vettek magukhoz az alap megállapodás szerint négy hónapra. Ezalatt az idő alatt a kisfiúnak vagy kislánynak sikerült újra megerősödnie, egy kicsit világot látnia és sikerült nyelvet tanulnia. Az első vonat 1920. február 8-án hatszáz gyermekkel indult Budapestről a Keleti pályaudvarról és Utrechtbe érkezett. Visszaemlékezések szerint szívszorító volt látni az éhségtől elvékonyodott, sápadt arcocskákat és ruhának nevezett rongyokba bújtatott sovány testecskéket.
A magyar családok eleinte kicsit bizalmatlanok voltak, hiszen mégis csak az idegenbe kellett volna gyermeküket küldeni. A kezdeti fenntartások azonban néhány hónap után gyorsan eloszlottak és 1926-ra már a századik gyermekvonatvonat indult el hazánkból a magyar körülményekhez képest gazdagnak mondható Nyugat felé. A gyerekek könnyen beilleszkedtek új életükbe és az egyik hágai iskolában még speciális osztályt is indítottak nekik magyar tanárral.
Egy korszak vége
1926-1927-ben azonban a szervezetek fokozatosan szüntették meg tevékenységeiket, így a gyermekvonat akciónak is vége szakadt, legalábbis a hivatalos keretek közt. A holland befogadó családok ugyanis annyira megszerették pártfogoltjaikat, hogy gyakran utaztatták ki őket nyaranta Hollandiába. Nem volt egyedi eset az sem, hogy az árva vagy félárva gyermek véglegesen a befogadó családnál maradt, vagy annyira megszerette Hollandiát, hogy évekkel később itt telepedett le.
Mit köszönhetünk ennek a közel tíz évig tartó barátságnak? A kölcsönös hála, kialakult, egymás iránti érdeklődés és szeretet mellett például Budapesten a holland királynő tiszteletére a mai Városligeti fasor a Vilma királynő útja nevet kapta.
Korábbi, Hollandiáról szóló cikkeinket itt olvashatjátok. Ha pedig munkát kerestek, nézzétek meg álláshirdetéseinket itt.
A cikk a következő források nyomán íródott :
- https://vijfeeuwenmigratie.nl/term/Pleegkinderen%20uit%20Hongarije#5207-def
- https://24.hu/tudomany/2021/02/01/gyerek-trianon-haboru-gyermekmentes-humanitarius-akcio/